1. Fejezet: Az új élet...

-Lili! Azonnal kelj fel, különben el fogsz késni a  bizonyítvány osztásról.-Anyu éles hangja ébresztett fel a csodálatos álmomból. Kinyitottam a jobb szememet és rápillantottam az ébresztőórámra. 7:15-t mutatott. Jesszus! Tényleg el fogok késni.
Nem vagyok az a plázacica típus, de azért szeretem ha jól nézek ki. Ehhez általában kell némi kis idő nekem...Gyors berohantam a fürdőbe, megmosakodtam, fogat mostam, tettem fel egy halvány sminket( szempillaspirál + egy kis szájfény), ugyanis én nem vagyok híve a "vakoljunk falat" sminkelésnek. Szeretem ha egy természetes lány benyomását keltem. Miután megcsináltam a hajamat is, visszaszáguldoztam a szobámba és felvettem az egyenruhát. Igen, sajnos olyan suliba járok, ahol kötelező az egyenruha. Ráadásul ma meg főleg. Évzáró van és ha ez nem lenne elég, még végzős is vagyok. Hiányozni fognak a többiek, de már alig várom, hogy elkezdhessem az álmomat élni Londonban, a legjobb barátnőmmel. Maggie imád táncolni és ezzel is szeretne foglalkozni, ezért kinézett egy táncsulit Londonban ahova fel is vették. Így ő ott kezdi meg szeptemberben a sulit, míg én egy képzőművészeti suliban ahol divattervezőnek fogok tanulni. Nagyon várom már, de addigra muszáj egy gyakorlati helyet keresnem. Gondolkozásom ismét anya hangja törte meg:
-Lilien! Komolyan mondom ha nem jössz le 5 percen belül nem viszlek el az évzáróra és akkor biztosan el is késel!- Ennek hallatán gyors megnéztem magam a tükörbe, és örömmel konstatálhatom, hogy meg vagyok elégedve. Felkaptam a táskám és rohantam is le anyuhoz, aki már az ajtóban várt.
-Végre kislányom, azt hittem soha nem érsz le.- fújtatott édesanyám. Anyuról tudni kell, hogy nagyon szép, annak ellenére, hogy már 40-es évei vége felé halad.
-Sajnálom anyu, nem ébresztett az óra.- Egy érdekes grimaszt vágott. Sejtettem, hogy nem fogja bevenni. Egyszerűen nem tudok hazudni. Felkapta a táskáját és elindultunk a kocsihoz. Útközben bekapcsoltam és épp egy One Direction szám ment. Nem vagyok nagy rajongójuk, de a számaikat azért szeretem. 5 házat hagyhattunk el, mikor anya megállt, ugyanis a legjobb barátnőmet, Maggiet fel kellett venni. Mindig együtt megyünk mindenhova. 
-Jóreggelt Mrs. Skin! Köszönöm, hogy engem is elvisz.-sose értettem, hogy Mag miért mond mindig ilyeneket anyunak, hisz ez természetes. Ráadásul anyu nagyon bírja őt.
-Ugyan Maggie bármikor.-mosolygott anyu a visszapillantó tükörből a barátnőmre. Mag visszamosolygott, majd hozzám fordult.
-Lili bepakoltál már? El se hiszem, hogy holnap már költözünk is Londonba.-barátnőm kérdésének hallatán a cipőmet kezdtem fixírozni, ugyanis az égvilágon semmit se pakoltam még be. Valahogy a pakolást nem nekem találták ki. Sok cuccom van amit el szeretnék vinni, úgyhogy fogalmam sincs, hogy hogy fogok bepakolni holnap reggelig.
-Persze, már csak egy pár dolog hiányzik.-pillantottam hátra Mag-re, akin tisztán látszott, hogy nem veszi be a dumámat.
-Lilien Skin mégis hogy gondoltad ezt?! Nem akarsz Londonba jönni vagy mi?! Jól figyelj, megbeszéljük apuval évzáró után, hogy ma átvisszük hozzátok az én cuccomat és ma ott is fogok aludni, és segítek neked pakolni, mivel ha rádhagynám 1000%, hogy még jövő karácsonyra se készülsz el.-ebben van valami igazság.-Persze, ha Mr és Mrs Skin nem bánják.-Mag ránézett anyura a visszapillantón keresztül és egy jó kislányos mosoly terült szét az arcán. Nyert ügye volt anyunál. Még szép, hogy igent fog mondani.
-Nem bánjuk. Legalább unszolod egy kicsit Lilit. Ha gondolod kedvesem, szívesen beszélek én az apukáddal.
-Az jó lenne, köszönöm.-mialatt anyu és Mag tovább beszélgetett, hogy hogy fogják meggyőzni Mag apuját, meg is érkeztünk a sulihoz. 
A parkoló tele volt kocsikkal, egyenruhát diákokkal és azok szüleivel. Maggie apukája nem tudott eljönni, mert dolgoznia kell, ugyanúgy mint az én apukámnak. Így csak anya jött velünk, de szerintem ő egyedül is bőven elég.

Az évzáró hamar elment, ahhoz képest hogy rettentő unalmas volt. Már haza fele tartottunk, mert évzáró után egyből Maggiekhez mentünk az apukájával beszélni, aki kicsit vonakodva, de belement. Beraktuk Mag bőröndjeit a csomagtartóba, majd indultunk is hozzánk. A pakolás rém fárasztó volt, de jó hangulatba telt, Zenét hallgattunk és közbe énekeltünk. Elég vicces látványt nyújthattunk, ahogy ugrálunk és énekelünk, közbe ruhát próbálunk hajtogatni. Maggie kedvenc bandája a One Direction, amit én is szeretek, mint már említettem, de Maget mondhatjuk annak az igazi directionernek, bár nem sírna ha látná őket, de abba már nem vagyok biztos, hogy nem sikítana. 23:00 körül járhatott, mire mindent bepakoltunk. Fáradtan dőltünk le az ágyamra, és nem kellett 10 perc és már aludtunk is. Én azzal a gondolattal merültem mély álomba, hogy reggel 8:00 után már az új életem felé repülök Maggivel együtt...

Sajnálom, hogy az első rész ilyen karcsúra sikeredett, de ígérem a következő részek hosszabbak lesznek. Légyszi írjatok komit, hogy hogy tetszett a rész :).