sziasztok:) nemrég írtam, hogy ma fent lesz a 8. rész...sajnálom, de a mai nap nem lesz fent :/ gond volt a gépemmel és az eddig megírt részek elvesztek és nem tudtam befejezni a részt és addig nem szeretném feltölteni, remélem megértitek:/ igyekszem legkésőbb holnap estig feltölteni :) még egyszer sajnálom kedves olvasók, köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:)♥ a 9. rész várhatóan pénteken vagy szombaton kerül fel

7. Fejezet: Valóság...

"Zayn kicsit ingerült hangon szólalt meg.

-Perrie…"

-.... mit akarsz itt?

-Jöttem, hogy beszéljek a pasimmal, de úgy látszik nem csak én nem vagyok ártatlan.-egy gúnyos pillantást vetett felém, majd folytatta- Nem hittem volna, hogy olyan lány vagy, aki haggya, hogy kihasználják azért, hogy valakin bosszút álljanak.-immáron szavait nekem intézte.

- Lili nem egy bosszú, ő az akit eddig is szerettem csak elnyomtam magamban. Én nem tettem semmit, te csaltál meg és nem én téged. Lilivel azután jöttem össze, miután veled szakítottam.-Zayn eközben felállt- Most pedig ott az ajtó, lehet távozni és soha többet ne gyere ide.

-Ezt még meg fogod bánni Zayn, nagyon is.-ezzel elindult, de az ajtóba megállt és visszafordult és mondanivalóját ismét nekem célozta- Elég hülye lehetsz, hogyha hagyod hogy kihasználjon. kezdelek sajnálni.- ezzel kilépett az ajtón és becsapta.

A kanapén ültem megsemmisülten és egyfolytában Perrie szavai visszhangzottak  a fejemben. Vajon igazat mondott? Nem teljesen kizárt, Zayn szeret engem. Bár már egyszer becsapott. 

- Elhiszed azt, amit mondott?-Zaynre néztem aki engem figyelt és csalódottság ült ki az arcára.

- Én nem..nem tudom..-én magam sem tudtam, hogy mit higgyek.- Egyet tudok, hogy én szeretlek.

- Azt mondod szeretsz, de ennek ellenére elhiszed azt amit Perrie mondott.

- Zayn, én nem hiszem el amit ő mondott, de egyszer már becsaptál, pedig akkor is hittem neked. Nem hiszem el hogy csak bosszúra kellek, de abban sem vagyok biztos, hogy...-nem bírtam befezezni.

- Hogy?- hangjában lehtett érezni, hogy ideges, csalódott és nem tudja hogy mit tegyen.

- Hogy te megtennéd azokat a dolgokat értem, mint amiket én érted.

- Ha nem bízol bennem, akkor miért vagy velem?-tessék? szakítani akar, nem az nem lehet.

- Te.. te sza-szakítani akarsz?- egy könnycsepp szántotta végig az arcomat.

- Nem tudom...- nem akartam hinni a fülemnek.

- Nem teheted ezt velem...-suttogtam alig hallhatóan, de a többiek mégis meghalloták.

- Zayn, haver szerintem ezt te se akarod.- Niall odasétált Zayn mellé és biztatóan a vállára rakta a kezét.- Szereted őt, ezt te is, én is és mindannyiunk tudja. Ne mard el magad mellől csak azért, mert dühös vagy Perriere, meg magadra. Nem tudhattad, hogy ilyen, Ne hibáztasd magad és ne tedd kockára a boldogságodat egy csalódás miatt.

Zayn belátta, amit barátja mondott és odajött hozzám.

- Lili sajnálom én nem akarlak elveszíteni. Szeretlek! Kérlek ne hidd el egy szavát se, mint hazugság.- két keze közé fogta az arcomat

-Tudom.- rámosolyogtam, mire ő megcsókolt. Csókunk egyre hevesebb lett mire torok köszörüléseket hallottunk. Ajkaink azzonal elváltak és az arcom olyan vörös lett, mint egy paradicsom.

-Azt hiszem én elmegyek aludni. Jó éjt!- ezzel elindultam az emeletre, a vendégszoba felé.

Gyors megfürödtem és felvettem a pizsim.

Pizsim:

 

Majd bebújtam a pihe-puha ágyikómba, de nem tudtam elaludni egyből mert Zayn körül forogtak a gondolataim. 1 óra múlva már aludtam. Valamikor éjjel 2 körül, hatalmas vihar tombolt, amire felkeltem. Kiskorom óta félek a viharoktól. Ilyenkor mindig odabújok valaki mellé. Hatalmasat villámlott, mire kipattantam az ágyamból és Zayn szobája felé futottam. Halkan benyitottam majd az ágyához siettem, majd elkezdtem simogatni az arcát.

- Zayn...- riadtan ült fel az ágyában.

- Lili mi a baj? Minden rendben?- tisztán lehetett hallani az aggodalmat a hangjában.

- Félek a vihartól. Esetleg nem aludhatnék veled?

- Dehogynem, gyere csak.- arrébb csúszott az ágyán majd befeküdtem mellé. Ő betakart, majd a derekamnál fogva magához húzott. Én a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a derekamnál fogva tartott magánál. Karjai közt biztonságban éreztem magam, és már egyáltalán nem féltem.

-Szeretlek Lili! 

- Én is téged, Zayn!- egy puszit nyomtam az arcára.- Jó éjt!

-Neked is!

Zayn hamar elaludt. Egy darabig hallgattam még édes szuszogását, majd engem is elnyomott az álom...

Kövi

hi everyone:) 20:00-kor  érkezik a 7. Fejezet;) szeretlek titeket♥

Kövi rész

sziasztok:) ahogy a címből is ki lehet venni, még nem az új részt hoztam:/ sajnos ma suliba kellett mennem, ezért nem tudtam befejezni, de a holnapi nap folyamán felteszem a 7. részt;) mivel 4 napos szünet lesz, ezért ha minden a terveim szerint halad, akkor minden nap megleplek titeket egy résszel:) jó hosszú hétvégét, és köszönöm, hogy olvassátok a blogomat:)♥

6. Fejezet: Váratlan vendég....

”Zayn szobája előtt ismét megtorpantam, de immáron már bekopogtam. Semmi válasz nem jött, ezért benyitottam...”

Zayn a falnál ült és az arcét a kezébe temette. Nem nézett fel, ezért becsuktam az ajtót majd leültem mellé. Még ekkor sem szólalt meg.

-Mi történt?-nem válaszolt-Figyelj Zayn, sajnálom, amit este mondtam. Nem gondoltam komolyan, csak azt akartam, hogy te is érezz egy kis fájdalmat, még ha nem is akkorát, amekkorát én éreztem 3 évvel ezelőtt. Sajnálom, nem kellett volna ezt tennem.

-Nem kell aggódnod kaptam elég fájdalmat.-megleptek szavai.

-Tessék?

-Jól hallottad. Nem kell aggódnod nem akarok a barátod lenni. Felőlem az összes újságírónak kitálalhatsz, hogy milyen ember vagyok. Azt csinálsz amit akarsz! Le vagy sz*rva!

-Én azért jöttem mert bocsánatot akartam kérni és aggódtam miattad, de látom már nem kellett volna. Remélem megkaptad amit akartál.-Felálltam majd az ajtó fele indultam, azonban mikor kinyitottam az ajtót ő a vállam felett visszacsukta majd nekidöntött az ajtónak. A szívem százszor olyan gyorsan kezdett el verni.

-Ne haragudj nem akartam.-arca 10 cm-re volt az enyémtől-Perrie megcsalt, úgyhogy tudom, hogy mit éreztél, akkor-elvette a kezét mellőlem, majd leült az ágyára és úgy folytatta.-Ma voltunk 2 hónapja együtt, de ma mikor elmentem hozzá, hogy meglepjem…-elcsuklott a hangja, de folytatta.-bementem a lakásába és elindultam a szobája felé, majd mikor bementem megláttam, hogy…-kezei ökölbe szorultak- egy másik sráccal volt. – Nem bírtam tovább nézni szenvedését, ezért szép lassan odamentem hozzá, és előtte leguggoltam.

-Sajnálom.-lenézett rám és csak percekig egymást néztük. Elvesztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik most az elfojtott könnycseppek miatt még jobban csillogtak. Elmosolyodott miközben egymást néztük, majd kezét az arcomra helyezte és arca elkezdett közeledni. Egy percre megállt, de mikor nem húzódtam el folytatta. Akartam, hogy megcsókoljon, érezni akartam őt. Már csak már centi volt a távolság, amit nem bírtam kivárni ezért az ajkaimat az övéire tapasztottam. Nyelve bebocsátásért esedezett, amit örömmel megadtam neki. Csókja finom és gyengéd volt. Visszacsókoltam, majd ő is. Mikor ajkaink elváltak félve néztem rá.

-Ha tudnád mióta várok erre a csókra…-az őszinteség kiült az arcára- Szeretlek Lilien Skin! Már nem félek kimondani. Ez alatt a 3 év alatt az irántad érzéseim nem enyhültek, hanem felerősödtek.-folytatta volna, de ajkaimat újra rátapasztottam az övéire és megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba, majd az ölébe vont.

-Felejtsük el és kezdjük előröl, már ha te is ezt akarod…-elpirultam.

-Szia, Zayn vagyok.-egy hihetetlenül cuki mosoly küldött felém.

-Lilien.-kezet ráztunk, majd újra megcsókolt.

-Le kéne mennem a fiúkhoz, mert gyanús lesz, hogy hova tűntem.

-Várj!- ismét magához húzott egy csókra.- Én is megyek.

-Öltözz át és lent találkozunk.

A fejemen egy levakarhatatlan mosoly terült szét. Nem akarom elhinni, hogy az előbb csókolóztunk. Mikor kiértem, a fiúk másodjára ugráltak be a medencébe.

-Na végre, azt hittük,hogy megszöktél. Hol voltál?- válaszolni akartam, de ekkor valaki felkapott és elkezdett velem futni a medence felé és a végén beledobott. Mikor feljöttem a víz alól Zayn vigyorgó képével találtam szembe magam. Felé nyújtottam a kezem, erre ő értetlen fejet vágott.

-Segítenél kimászni?

-Ja, persze.- megfogta a kezem, de én erre berántottam a vízbe. A haja csurom víz lett. Úgy érzem, ezért még kapni fogok. Mikor feljött a víz alól, a szemével ölni tudott volna.

-Ugye tudod, hogy ezért bűnhődni fogsz?- mutatott a haja felé.

-Igazság szerint nem, nem hiszem, hogy bármit is fogok ezért kapni.-vigyorogtam rá.

-Valóban?-magához húzott és azt hittem megcsókol, de ehelyett lenyomott a víz alá. Mikor feljöttem, ő vigyorogva bámult rám, ezért elkezdtem fröcskölni, majd ő lefogta a kezeim és magához húzott. Éreztem, hogy a pulzusa egyre hevesebb, és az enyém sincs másképp. Ajkaink  már majdnem összeértek, amikor egy torokköszörülést hallottunk. El is felejtettük, hogy a többiek is itt vannak. Mind értetlen arcot vágtak

-Egy órával ezelőtt, ti még rühelltétek egymást, most meg majdnem smároltok? Nem mellesleg Zayn neked van barátnőd nem?-kérdezte a bátyám értetlenül és egy kicsit ingerülten.

-Perrie megcsalt, és igazság szerint és mindig is a húgodat szerettem, és szeretni fogom életem végéig.-jutalmul egy puszit leheltem a szájára.

-Ácsi! Most akkor nem Perrie a barátnőd hanem Lili?-Naillnek visszakérdezett, mert nem akarta elhinni amit hall.

-Jó hogy mondod haver.-értetlenül néztem Zaynre de nemcsak én- Lilien Skin lennél a barátnőm és eljönnél velem egy második első randira?

-Igen, igen igen,  IGEN!-megcsókoltam Zayn, mire ő visszacsókolt.

-Kicsikéim!-Louis ugrott be a vízbe, majd mikor feljött a víz alól megölelgetett minket. És a többiek is ugyanezt tették, de ők megvárták amíg kimászunk a medencéből. Kevin jó bátyhoz méltón megfenyegette Zaynt, hogyha megint összetöri a szívem azt nagyon megbánja. A nap további részében filmet néztünk. Már olyan este 10 körül járhatott, amikor egy disney mese felénél jártunk és csöngettek. Az illető nem várta meg, míg valaki kicsoszog, hogy kinyissa az ajtót, hanem csengetés után be is jött, majd megállt a kanapé mellett és úgy nézett minket.

Zayn kicsit ingerült hangon szólalt meg.

-Perrie….

5. Fejezet: Beszélgetés....

"Kevin engedelmesen elment a konyhába kaját csinálni, míg a többiek elmentek megmutatni a házat Magnek, kivéve egy ember…Zayn."
Zayn engem nézett és az arcáról tisztán le lehetett olvasni, hogy nem tudja mit tegyen.
-Nem szeretnél kijönni a kertbe? Beszélgethetnénk...-hangja bizonytalanul csengett.
-Menjünk.-kiváncsi voltam, hogy miről akar beszélni. Kiváncsi voltam, hogy felhozza-e azt a napot, amikor összetörte a szívem. A kert ugyanolyan gyönyörű volt, mint a ház maga. A kert legtávolabbi végébe egy hintaágy volt.Zayn elindult arra felé, majd némi tétovázás után követtem. Mikor odaértem ő már ott ült, hirtelen nem tudtam mit csináljak. 
-Kérlek ülj le.-mikor ezt mondta nem nézett rám. Leültem, de a tőle legtávolabbi pontba. Fél szemével engem figyelt, és egy csalódott mosoly jelent meg az arcán.- Nem csodálkozom, hogy nem mersz a közelembe ülni. A te helyedben én is undorodnék magamtól.-mikor ezeket a szavakat mondta, mereven maga elé nézett. Kíváncsi lettem volna, hogy mi játszódhat le a fejében.

Zayn szemszöge:
A legtávolabbi pontba ült le. Végülis miért csodálkozom ezen, hiszen a helyében én is ezt tettem volna. Mikor az öltözőbe megpillantottam őt újra, a szívem hevesen vert és újra őt akartam ölelni. Még mindig szeretem, sőt talán jobban, mint akkor. Mikor Perrie bejött és megcsókolt, nem éreztem már ugyan azt. Akkor döbbentem rá, hogy az én szívem csak egy lányt tud szeretni, de az az egy lány nem Perrie, hanem Lili. Gondolkodásomat az ő lágy hangja szakította félbe.
-Az a szőke hajú lány a barátnőd, igaz?
-Igen, Perrie Edwars.-mikor válaszoltam a feltett kérdésére, mintha újra megbántottam volna, mintha reménykedett volna, hogy csak félre értett valamit. De biztos csak én képzelődöm.- Lili, tudom, hogy megbocsátottál, de a bizalmad elvesztettem. Lili én szeretném visszanyerni azt, szeretném ha nem is több, legalább barátok legyünk.-megdöbbentették szavaim.
-Miért?-arckifejezésem láttán folytatta-Miért akarod, hogy barátok legyünk? Van neked elég barátod. Miért kell az én barátságom, ami mellesleg 3 évvel ezelőtt a tiéd lehetett volna a szerelmemmel együtt. Akkor nem kellett, akkor most miért kell?

Lili szemszöge
-...Akkor nem kellett, akkor most miért kell?-láttam, hogy szavaim fájnak neki. De nem érdekelt, azt akartam abban a pillanatban, hogy neki is legalább fájjon, még ha nem is annyira mint nekem akkor. Nem szólt semit, csak emésztette a hallotakat.- Nem nem kell senki barátsága sajnálatból, vagy lelkifurdalásból. Főleg a tiéd nem.- meglepődött szavaim súlyán, és tudtam, hogy megbántottam. Nem tudott mit mondani. Egy könnycsepp legördült az arcán, majd felállt és elment. Abban a pillanatban bántam meg minden kimondott szót. Éreztem szemeim megtelnek könnyel, majd végigszántva az arcomat elkezdtek hullani.
-Mekkora egy hülye vagy Lilien Skin!- csak ezt mondogattam magamnak. Elfeküdtem a hintaágyon, majd csak sírtam.

Reggel nem a hintaágyon ébredtem. Biztos elaludtam és valaki felhozott. Körülnéztem, de senki nem volt a szobába. Az éjjeli szekrényen egy cetli hevert az én nevemmel. Ez állt rajta:

Reggelt Lili:)
Tegnap elaludtál a hintaágyon, ezért felhoztalak, remélem nem baj. A srácokkal fellépésünk lesz este, ezért elmentünk próbálni. Du. olyan 3 körül érünk haza, légyszi várj meg. A szekrényemből vehetsz ki tiszta ruhát nyugodtan. 
U.i.: Légyszi csinálj valami kaját nekünk, mire hazaérünk:$
                                                                

     xoxo Kevin                         

Nagyszerű még én főzzek rájuk. Mindegy, ennyit igazán megtehetek. Kikeltem az ágyból, majd Kev szekrényéhez léptem és kihalásztam egy supermanes pólót, meg egy elnyűtt boxert és elindultam a fürdőbe. Legalább 20 percig áztattam magam, majd kiszálltam mikor kezdett kihűlni a víz. Felvettem a bevitt ruhákat, majd a konyhába indultam. Ott is egy cetli várt, miszerint Mag elment valami tánc klubbot megnézni. Hát egyedül maradtam. Bekapcsoltam a hifit, felhangosítottam majd elkezdtem táncolni és közbe gondolkozni, hogy mit főzzek. Fél 2 volt, úgyhogy a rántotthús és sült krumpli mellett döntöttem. Mikor kész lett a kaja épp tálalni akartam, mikor a kedvenc számom csendült fel, ami a Maroon 5-tól a The man who never lied. Elkezdtem táncolni a tányérokkal a kezembe meg énekelni. Tök beleéltem magam és csak a szám végén vettem észre, hogy a fiúk már megjöttek és az ajtóban állnak. Mind engem néztem kitágult szemekkel. Nem táncolok és énekelek valami jól, de azrt ennyire rosszul se, hogy így kelljen nézni. 

-Mit bámultok?-eddig észre se vettem, de Zayn nem volt köztük-Zayn hol van?

-Perrievel találkozik.- mikor ezt Lou kimondta hatalmas ajtócsapódást hallottunk, majd láttuk ahogy Zayn idegesen elviharzik, majd megint egy ajtócsapódás. Kérdőn néztem a fiúkra, de ők megrázták a fejüket, hogy ők se tudják mi van. Elindultam Zayn szobája felé, de Liam megállított.

-Hagyd egy kicsit most egyedül.

-Rendben. Akkor együnk.-Naill szeme felcsillant.-Rántotthúst csináltam, remélem szeretitek.

-RÁNTOTTHÚS!!!!-üvöltött fel Naill, mire mindenki nevetve elkezdte ingatni a fejét.Miután megettük amit főztem, én hazaugortam pár cuccomért, mert a fiúk rávettek, hogy maradjak még 1-2 napig. Ez úgy se baj, mivel Maggie nemrég üzent, hogy holnap elutazik a táncosokkal 4 napra egy fellépésre. A fiúk a lelkemre kötötték, hogy hozzak fürdőruhát is. Mikor visszaértem a nappalibba gubbasztottak, kivéve Zaynt. Ő azóta nem jött ki a szobájából.

-Na végre megjöttél. Irány a MEDENCE!!!-Harry, Naill és Lou egyszerre üvöltötték el magukat, majd már futottak is ki  a medencébe.

-Mindjárt megyek csak átveszem a fürdőruhám.-Liam és a bátyám bólintott, majd én fel, ők meg kifele indultak el. Elmentem Zayn szobája előtt, ahol megtorpantam, majd továbbmentem a fürdőbe. mikor kész lettem egy törölközőt magamhoz véve indultam el a többiek után, de Zayn szobája előtt ismét megtorpantam, de immáron már bekopogtam. Semmi válasz nem jött, ezért benyitottam...

4. Fejezet: Történet...

 

”A fal tövébe lerogytam a betonra, és csak sírtam és sírtam, hátha kitudom adni magamból a fájdalmat amit ő okozott….”

Egy ideje ott lehettem, mert nagyon fáztam. Nem volt nálam  se telefon, se kabát, vagy pénz. Lépteket hallottam, amire felkaptam a fejem. A sötétben nem tudtam kivenni az arcát, de az tisztán látszott a mozgásában, hogy nem józam.

-Hé cica, csak nem eltévedtél?-nembírtam megmozdulni, a félelem csak úgy árdt szét a testembe-Ha akarod én szívesen leszek a kazdád.-egyre közelebb jött. Egy hang a fejembe üvöltötte, hyom menekülj. Kivételesen hallgattam rá és elkezdtem rohanni. Már nem bánatot éreztem, hanem félelmet, hogyha nem tudok megszabadulni ettől a valakitől, akkor mi lesz velem. Rohantam teljes erőmből. Miközben menekültem, nem néztem körül ha leléptem az útra, csak egyenesen mentem. Egy hatalmas fékcsikorgatásra lettem figyelmes, és hirtelen megálltam és egyenesen a kocsi fényszórójába néztem. A kocsi ajtaja kinyílt és a bátyám ugrott ki belőle, és őt követte Mag és azt hiszem Harry. Nem láttam jól a harmadik embert, mert a bátyám  szorosan magához vont.

-Végre megtaláltunk. A frászt oztad ránk ugy tudod?-Kevin eltolt egy kicsit magától és úgí nézett rám.- Miért rohantál el?- ezek szerint Zayn nem mondta el nekik.

Megráztam a fejem majd elindultam a kocsi irányába, hogy beszálljak. A többiek is követtek, majd Kevin felbőgette a motort ás elindultunk. Az agyam egész végig azon zakatolt, hogy miért nem mondta el Zayn, ő mit csinálhatott mikor elrohantam? Mi  járhatott a fejébe? Mikor Kev leállította a motort, akkor vettem észre, hogy nem a mi házunknál parkolt le.

-Hol vagyunk?-kérdeztem bátyám felé fordulva.- Azonnal vigyél haza!-meglepődtem saját hangom élén.

-Nem szeretnélek ilyen álapotban egyedül hagyni.-szemében aggódás csillogott.

-Maggie ott lenne velem, nem lennék egyedül.-nem akartam bemenni abba a házba. Csak egyedül akartam lenni.

-Kérlek, Lili! Csak ma maradj itt, hogy megnyugodjak és elmond miért rohantál el. Kérlek!-nem válaszoltam semmit.-Lili, kérlek!

-Rendben!-a hangom rideg volt, mégis a megkönnyebülést véltem felfedezni Kevin arcán.

Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a ház bejáratához. A ház hatalmas volt, de ugyanakkor gyönyörű is. Kevin kinyitotta az ajtót elöttem, majd mikor már ő  is átlépte a küszöböt, becsukta az ajtót és elkezdett valamerre húzni a folyosón. Hallottam, ahogy valakik beszélgetnek de még nem értettem tisztán, hogy mit mondanak.

-Majdnem elütöttük mikor, megtaláltuk.-ez Harry hangja volt. Gondolom most mesélheti a többieknek, hogy hogyan találtak rám. Mikor beléptünk a nappaliba, abba hagyták a beszélgetést és mindenki  figyelme rám szegeződött. Zavarba éreztem magam, fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom.

-Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam.-végül csak ennyit tudtam kinyögni.

-Tudod mennyiire ránkijesztettél, amikor elrohantál és 2 óra után sem kerültél elő?- Louis odajött hozzám és megölelt. Nem értettem, miért viselkedik így, hiszen alig ismer pár órája.

-Sajnálom.-mikor Louis elengedett, a lépcső irányából lépteket hallotam. Felnéztem rá, de nem kellett volna. Elvesztem csokoládé barna szemeiben. Csak egymást néztük jó pár percig. A többiek sem szólaltak meg.  Végül  Zayn megtörte a csendet.

-Szia.-Egy szomorú mosoly kíséretében üdvözölt.

-Szia.-hangom erőtlen volt, azon sem csodálkoznék, hogyha nem hallotta senki.

-Ő  az a fiú ugye?-Maggie Zayn felé mutatott.

Még mindig Zaynt néztem és bólintottam egyet.

-Milyen fiú? Ti ismeritek egymást.- Zaynen, Maggien és rajtam kívül mindenki értetlen fejet vágott. Nem tudta a történeten senki csak mi hárman. Nem akartam elmondani, és Maggienek is megráztam a fejem, hogy ne mondjon semmit. Megértette.

-Igen ismerjük egymást.-Zayn még mindig engem nézett miközben válaszolt Kevinnek.- 3 évvel ezelőtt találkoztunk Bradforban. Azon a nyáron, amikor jelentkeztem az X Faktorba.

Kevin rám nézett, nem tudtam mit mondani csak bólintottam.

-Mi történt, hogy Lili úgy reagált mikor meglátott?-Liam tette fel azt a kérdést amire úgy éreztem nekem kell válaszolnom.

-A világ leggyönyörűbb napja volt az a nap, egy ideig…-mindenki felém fordult- Aznap megvolt beszélve egy randi, amire én előbb értem oda. Az odavezető úton énekeltem, ugráltam.-elmosolydtam mikor felidéztem az emléket-Úgy éreztem én vagyok a világon a legboldogabb ember. Azonban mikor odaértem a parkba, ahol a találkozó meg volt beszélve, egy másik lánnyal láttam őt. Gondolom nem számított rá, hogy előbb érkezem. Végig néztem ahogy érzéki búcsút vesz a lánytól, majd elindul arra, ahol én álltam. Nem vett észre, csak az utolsó pár méteren. Nem voltam kiváncsi a magyarázkodására, ezért  elfutottam. Hallottam, ahogy a nevem kiabálja, meg hogy álljak meg, de nem tettem. Azóta nem láttam Zaynt.-a többiek feszülten üldögéltek-Mikor az X Faktorba láttalak titeket, szurkoltam mindegyikőtöknek, még  Zaynnek is, mert tehetségesek vagytok. Abban az időben újra átéltem azt, amit akkor éreztem mikor Kevin elment. Árnyéka voltam önmagamnak. –végignéztem a többieken, Zaynnek és Kevinnek a meggyötörtséget véltem felfedezni az arcán,a többiek csak simán átérezték a fájdalmam. Azonban már most jobban éreztem magam, hogy elmondtam.- Maggie se tudott róla, hogy Zayn az a fiú, és hogy van egy bátyám. De akkoriban nem is erőltette, amiért hálás vagyok neki a mai napig.- egy mosolyt küldtem barátnőm felé, aki egy kicsit elpityeregte magát a történeten.- Ennyi lenne a történet.

-Sajnálom Lili, amit tettem veled. Egy barom voltam.-Zayn felém lépkedett, majd 2 méterre előttem megállt.-Remélem meg tudsz nekem bocsátani.

-Már megbocsátottam-kijelentésemre felvidult, majd folytattam-de a bizalmam elvesztetted.

-Ha megbocsátottál neki, akkor miért futottál el?-Harry azt a kérdést tette fel amire nem akartam válaszolni. Magamnak is féltem beismerni, de amikor megláttam, a szívem még hevesebben vert mint 3 évvel ezelőtt. Jobban szeretem ma, mint 3 évvel ezelőtt, mikor megbántott. Féltem beismerni, de még mindig szeretem Zaynt. Maggie észrevette, hogy kényesen érint ez a kérdés ezért ő szólalt meg helyettem.

-Akkor nem baj, ha ma itt alszunk?-a fiúk erre csak a fejüket ingatták, hogy nem-Rendben, akkor megmutatnátok nekem a házat, és Kevin lécci addig te csinálj valami kaját, mert éhen halok.-Kevin engedelmesen elment a konyhába kaját csinálni, míg a többiek elmentek megmutatni a házat Magnek, kivéve egy ember…Zayn.

 

 

 

sziasztok:) bocsánatot kérek, hogy ilyen rövid, de ma nem voltam a legjobban:/ ha tetszik a blog lécci osszsátok, vagy mondjátok másoknak is;) sokat jelentene:) köszönöm, hogy olvassátok a blogomat♥

 

 

 

3. Fejezet: Békés nap rossz véggel...

Nagyon sokat beszélgettünk Kevinnel, akit meghívtunk magunkhoz. Ledöbbent amikor meglátta, hogy milyen házat vettek nekünk apuék. Kiderült, hogy a haverjaival lakik együtt, akikkel egy bandában is játszik. Azt mondta, hogy tuti ismerjük őket, de nem mondja el a nevüket, holnap elvisz minket a koncertre és akkor majd megismerhetjük őket. Tök jól elvoltunk, és örömmel vettem észre, hogy Mag és Kev(Kevin) szimpatikusnak találja a másikat. Mesélt Kev arról, hogy volt egy lány, akit nagyon szeretett, de kiderült, hogy csak azért volt vele a csaj, hogy a titokzatos banda közelébe kerülhessen. Azért annyit elárult, hogy  5-en vannak és kettőnek barátnője van. Mit ne mondjak nem könnyítette meg a helyzetet. Jó nem sok fiú együttes van akik 5-en vannak, de azért nem is egy.  Már későre járt így a bátyám haza indult, de előtte még megbeszéltük, hogy holnap értünk jön 11-re és megmutatja Londont. Miután elbúcsúztunk a bátyámtól elmentünk zuhanyozni, majd aludni. Legalábbis én azt hittem, de meg az ágyamon várt, amikor kimentem a fürdőből.

-Miért nem mondtad, hogy van egy bátyád?-hallottam a hangjába, hogy rosszul esik, hogy nem szóltam neki Kevinről.

-Nem akartam, hogy sajnálj. Túlságosan fájt, amit tett, ezért megpróbáltam elfelejteni azt, hogy nekem valaha is volt testvérem. Bevallom, ez nem mindig sikerült, mert amikor egyedül voltqam, néha-néha eszembe jutott és olyan szörnyű nyomasztó érzés kerített olyankor hatalmába, hogy senkinek nem kivánnám az az érzést amit én átéltem miatta.-tudtam, hogy sírás nélkül nem bírom elmondani, és ez igaz is volt. A sós víz ömlött a szememből megállás nélkül.- Tudom, hogy most azon gondolkodsz, hogy hogy tudtam akkor ilyen hamar megbocsátani neki.-rápillantottam és ő alig észrevehetően bólintott-Nagyon hiányzott. Mikor megölelt, úgy éreztem, hogy a szívem egyik fele visszatalált hozzám, míg a másik feléről tudom, hogy soha többé nem talál vissza.-egy jó darabig csönd ált be, de egy idő után Maggie megtörte.

-A szíved másik fele annál a fiúnál van akiről meséltél ugye?- kérdezte, amire nekem csak egy bólintás volt a válaszom.

Volt egy srác, még 3 évvel ezelőtt, akivel nyáron találkoztam amikor a nagyszüleimnél nyaraltam Bradfordban. Beleszerettem, életemben először voltam szerelmes. Egy napon amikor indultam a parkba, ahol mindig találkozni szoktunk, nem az a látvány fogadott amire vártam. Kicsit előbb mentem, gondolom nem számított rá, hogy meglátom. Egy barna hajú lánnyal láttam őt kézenfogva sétálni, majd mikor ránézett az órájára megpörgette a lányt megcsókolta, majd elindult a park bejárata felé, ahol találkozónk meg volt beszélve. Szép lassan közeledett, még volt legalább 25 méter, amikor felnézett. Ekkor vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim. Láttam a rémületet az arcán, majd hogy elkezd felém futni. Nem voltam kíváncsi a magyarázkodására, elkezdtem teljes erőmből rohanni, azt se tudtam hogy merre megyek, csak mentem. Hallottam, ahogy a nevem kiáltja, de nem érdekelt. Még aznap este hazautaztam és azóta nem láttam őt.

Az emlékek ajtóstul törtek rám. Nem bírtam parancsolni az érzéseimnek. Mag szorosan megölelt, észre se vettem, hogy úgy folyik a könnyem mint a Niagara vízesés. Így aludtunk el. Maggie próbált nyugtatni, ami nem sikerült neki, így szép lassan az emlékekkel a fejemben álomba sírtam magam.

Másnap reggel úgy keltem fel, hogy olyan érzésem volt, mint akit kimostak. Maggie mellettem még békésen aludt. előkotortan a telefonom az ágyam alól, hogy megnézzem mennyi az idő, ugyanis még nem mindent pakoltunk ki. 10:20-at mutatott az óra. A felismerés villámcsapásként ért, miszerint a bátyám 11:00-re jön értünk. Elkezdtem lökdösni Maget, hogy kelljen fel. Kelletlenül de kinyitotta a szemét.

-Mi  van? Haggy még aludni.-nyávogta.

-Nem lehet. Kevin 11-re jön értönk és mindjárt fél 11.-kijelentésemre egyből kipattant a szeme és már rohan is öltözni. Én is berohantam a fürdőbe és megpróbáltam emberi külsőt faragni. Kifésültem a hajam és felkentem egy kevéske kis sminket, majd indultam is öltözni. Én egy egyszerű koptatott farmert vettem fel egy lezser pólóval és a kedvenc szívecskés tornacipőmmel. Beleszórtam a fontosabb dolgokat a táskámba, felkaptam a telefonom és már indultam is le a nappaliba. Mikor leültem a kanapéra egyszerre jött le Mag és csöngettek. Mag is lazán öltözött fel de ő tornacipő helyett balerina cipőt vett fel  és egy zakót is felvett. Csinosan nézett ki. Együtt mentünk az ajtóhoz és nyitottuk ki. Mikor kinyitottuk az ajtót bátyám vigyori képével találtuk magunkat szembe.

-Na indulhatunk?-kérdezte.

-Naná! Hova megyünk először?- kérdezte izgatottan barátnőm.

-Szerintem menjünk először a London Eye-hoz, és onnan szépen sorba haladva megmutatom a látványosságokat.-bátyámról is tisztán le lehetett venni, hogy izglul.

-Felőlem okés. Neked is Lili?-fordult felém Mag.

-Aha, de először vegyünk valami kaját mert éhen  halok.-nyafogtam egy kicsit.

-Uuuh most hogy mondod én is.-vágott egy fura grimaszt Maggie, mire a bátyámmal egyszerre nevettünk fel.

A városnézés csodás volt. A legjobban a London Eye tetszett nekem és szerintem Magnek is a legjobban. Most 6:00 van, és Kev 8-ra jön értünk, mivel 9-kor kezdődik a koncert. Igazán kicsíptük magunkat Maggel. Mindketten koktélruhát vettünk fel.

Enyém:

Maggieé:

Fél 8-ra mindketten kész voltunk, úgyhogy addig leültünk tévét nézni. Egy zene csatorna jött be, ahol pont a kedvenc számunkat adták, ami  Justin Biebertől a Beauty and a Beat. Felkeltünk a kanapéról és táncoltunk, énekeltünk és hülyéskedtünk. A maradék fél óra így telt. Pontosan 8 órakor csengetett a bátyám. Mikor kinyitottam és meglátott tátva maradt a szája.

-Csukd be a szád, mert a végén még belerepül egy légy.-rákacsintottam, amit ő egy gúnyos mosollyal viszonzott.

A ház előtt egy csodaszép autó állt, de a márkáját nem tudnám megmondani.

-Ez a te kocsid?-kérdezte döbbenten Mag.

-Úgy bizony, ez az enyém.-látni kellet volna azt az önelégült mosolyt.

Mikor beszálltunk a kocsiba, a bátyám bekötötte a szemünket, hogy csak akkor tudjuk meg, hogy milyen koncertre vitt minket, amikor meghalljuk a zenét. Vonakodva de belementünk. Hatalmad sikítozást halottunk de akkora volt a hangzavar, hogy a banda nevét nem lehetett érten. Kev leállította a kocsit, és valamiféle hátsó bejáraton mehettünk be mert ott nem lehetett hallani annyira a sikítozást. egy jó 10 percet állhattunk egy helyben mikor lekerült rólunk a kendő. Egy hatalmas arénába voltunk, de még mindig nem tudtam, hogy melyik az a banda aki most koncertet fog adni, és amelyikbe a bátyám is beletartozik.

-A srácokat a koncert után bemutatom, addig is jó szórakozást.-egy 1000 wattos mosoly keretében indult fel a bátyám a színpadra. Majd minden elsötétült és elkezdték játszani az első szám akkordjait.  Egyszer csak a fények kigyulladtak és megláttam az 5 srácot, és villámcsapásként ért a felismerés. One Direction. Szeretem a számaikat, de ebben a bandában van Ő is. Nem tudtak megszólalni. Az egész koncertet úgy álltam végig, mint egy fadarab. Az agyam azt súgta, hogy:”Menekülj!”, de a lában nem engedelmeskedett. Nem tudtam megmozdulni. Csak álltam üveges tekintettel, és a múlt eseménye újra lejátszódnak bennem.  Hirtelen két kezet éreztem amint rángat, és szólongat.

-Lili minden rendben?-kérdezte Maggie és Kevin egyszerre. Erre csak bólintottam, de látszott az arcukon, hogy kételkednek, de minden esetre nem feszegették a témát tovább.

-Akkor gyertek! Már alig várják a srácok, hogy megismerjenek titeket!-mondta a bátyám és elkezdett minket egy folyosó irányába húzni. A folyosó ki volt világítva és mindenféle volt az ajtókra írva. Kev megállt egy ajtó előtt, amire azt volt írva, hogy öltöző. Kopogás nélkül nyitott be és ment be. Ő ment elől, aztán Mag majd én a legvégén. Bementünk majd becsuktam az ajtót, de úgy helyezkedtem, hogy ne lássanak meg. Titkon bíztam abban, hogy Ő nem lesz itt. De a remény hamar szertefoszlott.

-Srácok szeretném nektek bemutatni Maggie Lint, a húgom legjobb barátnőjét és a hugomat, Lilit .-mondta a bátyám.

-Kevin mi csak egy lányt látunk. Hol a másik?-értetlenkedtek a fiúk, majd Kev is körülnézett majd észrevett a háta mögött és arrébb állt.

-Miért bújtál el?-kérdezte tőlem a bátyám mikor őt néztem.

-Így már mindjárt más. Sziasztok én Louis Tomlinson vagyok.-jött oda egy csikos pólós srác.

Természetesen tudtam ki ő.Megölelt mindkettőnket majd visszaült a helyére. A többi srác is üdvözölt minket, kivéve egyet. Ránéztem és újra elkezdett folytogatni az az érzés, ami akkor kerített hatalmába amikor megláttam őt azzal a másik lánnyal. Ő is engem nézett. Láttam rajta, hogy tudja ki vagyok, de a döbbenettől nem tud mit mondani.

-Lili…-szólalt meg végül.- Felállt és elkezdett közeledni, de én ugyanakkor hátrálni. A többiek nem értették a reakciómat, és hogy Zayn miért viselkedik így.

-Ne gyere közelebb…-meglepődtem a saját hangom hallatán, olyan vérszegény és sebzett volt.

ekkor kinyílt az ajtó és két gyönyörű lány jött be. az egyiknek barna haja volt és Louis nyakába ugrott és adott neki egy csókot, amit a fiú szívesen viszonzott. A másik lány egy szőke hajú lány volt, és Zaynt vette célba. Mikor odaért Zaynhez adott egy puszit az arcára, majd valamit a fülébe súgott. Nekem ennyi bőven elég volt. Éreztem, ha tovább maradok, akkor a könnyeim megint utat törnek és senki nem fogja tudni megállítani őket. Tudtam, hogy ígyis úgyis sírni fogok, de akkor legalább ne előtte tegyem. Nem mintha érdekelné is valamennyire. Elfordultam és elkezdtem rohanni, csak rohantam, rohantam, míg kiértem az arénából. De akkor sem álltam meg, hanem futottam de ekkor már sírtam. Fájt, nagyon. A  sebek, amikről azt hittem begyógyultak, most újra felszakadtak. Mikor már nem bírtam tovább megálltam, de fogalmam sem volt hol vagyok. Valami sikátor féle lehetett. A fal tövébe lerogytam a betonra, és csak sírtam és sírtam, hátha kitudom adni magamból a fájdalmat amit ő okozott….

Új rész

Sziasztok:) mivel beteg vagyok, ezért nem megyek suliba szerdáig, így valószínű, hogy egy nap lehet két részt is felteszek;) lécci írjatok komikat, hogy hogy tetszik eddig a blog:)

2. Fejezet: Nem várt találkozás...

Az ébresztőóra hangjára keltem fel. 5:00-át mutatott. 8:00-kor indul a gépünk és azt tanácsolták, hogy legalább egy –másfél órával hamarabb menjünk ki a reptérre. Maggie nyöszörögve fordult egyet, nem akart felkelni. Hagyom még egy kicsit had aludjon, addig én rendbe szedem magam. Ha most valaki látna, sikítozva menekülne olyan szörnyű látványt keltek. Bementem a fürdőbe és elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet. Visszaindultam a szobámba, Mag még mindig az igazak álmát alussza. Elkezdtem az ágyam felé futni, majd ráugrottam. Mag olyan gyorsasággal ugrott ki az ágyból, hogy azt még egy leopárd is megirigyelné.

-Édes Istenem! Lili te normális vagy? A szívbajt hoztad rám.-Látni kellett volna azt a grimaszt amit beszéd közbe vágott.

-Bocsi, de ezt legjobb barátnődhöz híven nem hagyhattam ki.- villantottam felé egy 1000 wattos mosolyt, amit ő úgy jutalmazott, hogy a képembe vágta az egyik párnát.

Kopogás hallatszott, majd anyu dugta be a fejét.- Lányok ideje felkelni és reggelizni.

-Rendben, máris megyünk.-válaszoltuk egyszerre.

-Mag te menj szedd rendbe magad, én addig megágyazok.-nem is kellett kétszer mondanom, Mag célba vette a fürdőt.

Mikor végzett, együtt mentünk le reggelizni. Anyu kitette magáért, ugyanis palacsintától elkezdve minden volt az asztalon. Jól bereggeliztünk majd kicsit szomorúan pillantottunk az órára, ami 6:15-öt mutatott. Ideje a csomagjaimat kivinni a kocsiba. Maggie cuccait tegnap nem vettük ki, így az ő cuccai már eleve bent voltak a kocsiba. Mikor kiértünk a reptérre, rögtönk észrevettük Mr  Lin-t aki épp a kávéját szürcsölte és ránk várt. Mikor Mag meglátta az apukáját elkezdett felé rohanni és apukája nyakába ugrott. Nagyon szerette az apukáját. Számára két ember a legfontosabb. Az egyik természetesen az apukája, akivel kiskora óta nagyon jóba van, a másik pedig én vagyok az elmondása szertint. Bármit megtenne értem, de ez kölcsönös. Az a maradék másfél óra hamar eltelt a búcsúzkodással. A  női hang bemondta, hogy a Londonba tartó gép utasai megkezdhetik beszállást. Sokadjára elbúcsúztunk anyuéktól és elindultunk, hogy felszálljunk a gépre, ami az álmunk felé röpít. A gépen szerencsére egymás mellett ültünk. Már mindketten ültünk repülőn, de örökre egy fura érzés kerít hatalmába, amikor a gép elkezd felszállni. Nem hosszú a repülőút, maximum 2 óra, de Mag sikeresen bealudt, így csak az mp4-em társaságában reménykedhettem. Mikor a légi kísérő hölgy odajött, hogy kapcsoljuk be az öveinket mert hamarosan leszállunk, finoman felkeltettem Maget.

-Mag ébredj, mindjárt leszáll a gép. Kapcsold be az öved!-mondtam neki lágy hangon.

-Már ide is értünk?-nézett meglepett arckifejezéssel-Az nem lehet, hisz az előbb szálltunk csak fel.

-Igen, 2 órával ezelőtt, csak te szépen elaludtál.-mondtam neki vigyorogva.

Mikor sikeresen leszállt a gép, leszálltunk róla és mentünk a csomagjainkért. Nem volt egy egyszerű menet minden csomagunkat összeszedni, ugyanis Mag egyik bőröndje elkeveredett, amiről később kiderült, hogy nem is hozta magával. A reptéren dolgozók nagyon örültek nekünk elhihetitek. Összesen 3-3 bőröndöt vonszoltunk magunk után, és még anyuék utánunk küldik a maradékot. Mit is mondjak, nem könnyű feladat a költözés. Hívtunk egy taxit, bediktáltam a címet, majd elindultunk a házunk felé. Mi még nem láttuk a házat, ugyanis ezt apáék intézték Mag apukájával együtt. Útközben az ablakon bámultam kifelé, és mit nem mondjak egy elég szép környéken kocsikáztunk, majd egyszer csak a taxi  megállt. Szóval megérkeztünk. Kiszálltunk, kipakoltuk a bőröndöket és kifizettük a taxit. Mikor megfordultunk egy csoda állt előttünk. A ház hatalmas volt. Csak hatszor ellenőriztem a címet, hogy biztos jó helyre hozott-e a taxis bennünket. Igen, jó helyre. A ház két emeletes volt teli ablakokkal. Egy hatalmas sövénykerítéses kapu vette körbe a házat. mikor odaértünk az ajtóhoz, remegve vettem elő a kulcsokat, amiket apa adott nekem, mielőtt felszálltunk volna a gépre. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, majd beléptünk. Mindketten tátott szájjal néztünk körbe. A nappali egyszerűen gyönyörű volt, fehér ülőgarnitúra volt középen, mellette két hozzá passzoló fotel, ezek előtt egy nagyon nagy tévé volt. Hátul  a sarokba egy csodaszép zongora foglalt helyett. A szívem örömtáncot járt, mikor megpillantottam. A nappaliból nyílt  a konyha, ami a legmodernebb felszerelésekkel volt felszerelve. Az étkezőasztal hatalmas volt, legalább 8 ember elfér ott. Miután kigyönyörködtük magunkat az alsó szinten, felfelé indultunk az emeletre. Az emeleten 2 hálószoba és egy vendég szoba van. valamint mindegyik szobához egy saját fürdő.

Az én szobám:

Maggie szobája:

Visszamentünk a konyhába, ahonnan egy hátsó ajtó vezetett a hátsó kerthez. Mikor kiléptünk az ajtón egy teraszra érkeztünk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a hatalmas medencére és a napozóágyakra. A kert leghátsó részében volt egy hatalmas fa, ami alatt egy hintaágy volt. A kert csodaszép volt. A csodálkozás közben levegőt is elfelejtettem venni, de ezzel nem voltam egyedül, ahogy észrevettem Mag álla is a padlót  súrólta.

-Ez hihetetlen!-törte meg a csendet barátnőm.

-Ez az.-én magas sem hittem még mindig el, hogy ez a ház a miénk, és itt fogunk élni az elkövetkező nem tudom hány évben.

-Te nem vagy éhes?-döbbenten néztem barátnőmre, ugyanis amíg a csomagokra vártunk, ő 3 szendvicset benyomott. Nem tudom elképzelni, hogy hogy tud ennyit enni.

-Most ettél, még 1 órája sincs.-válaszoltam neki, valószínűleg fura fejet vághattam, mert felnevetett.

-Tudom, de én éhes vagyok. Mit szólnál ha elmennénk valahova kajálni?-akkora boci szemeket meresztett rám, hogy nem tudtam neki ellenálni, így végül beadtam a derekam.

-Jó rendben. De hova menjünk? Ugyanis én egy éttermet sem ismerek a városban.

-Én láttam egy éttermet miközben jöttünk a reptérről. Nando’s volt a neve, ha jól emlékszem.-barátnőm gondolkodó feje láttán felröhögtem, erre ő egy gyilkos pillantást küldött felém.

-Jó menjünk oda. Nehogy éhen halj nekem rögtönk az első napunkon Londonba.-Mag válasza a kijelentésemre egy ütésvolt amit a jobb vállamba intézett.

-Aúúú! Ezt most miért kellett?-kondizni jár vagy mi? mikor lett ilyen erős?

-Megérdemelted-kinyújtotta rám a nyelvét majd elindult vissza a házba, hogy felvegye a táskáját és mehessünk enni.

Gyalog 10 percre volt tőlünk az a kajálda amit Maggie mondott. Fogalmam sincs, hogy mit ettem, de nagyon finom volt az tény. Immáron teli hassal indultunk haza. Kaja közben megbeszéltük Maggel, hogy nem egyből haza megyünk, hanem megnézzük London ezen környékét. Miközben sétáltunk találtunk egy nagyon szép parkot. A park közepén egy hatalmas tó volt, és az egész park hihetetlenül gyönyörű volt. Önfeledten beszélgettünk  Maggel, amikor valaki elment mellettünk, de olyan nagy lendülettel, hogy fellökött és elestem.

-Hé nem tudsz az orrod elé nézni!-üvöltöttem rá, majd felnéztem, hogy ki volt az.

Nem kellett volna ezt tennem. Mikor megláttam azt az ismerős idegent, a szivem kihagyott egy ütemet és csak bámultam őt. Ő is engem. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ő az.

_Kevin…-nem tudtam többet mondani. Éreztem, hogy egy hatalmas gombóc gyűlik  a torkomba amit nem tudok megakadályozni. Eleredtek a könnyeim. A bátyám volt az, aki elment mikor kicsi voltam, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, de ő otthagyott és nem is keresett. Azóta 6 év telt el. Meg kell mondjam, hogy megemberesedett. Jól néz ki. Éreztem ahogy a sós víz az arcomat mossa. Mag furcsán nézett rám, ugyanis nem tudta, hogy van egy bátyám és hogy ő ez az idegen.

Maggal azután ismerkedtem meg, hogy a bátyám elment. Nem meséltem neki a világfájdalmamról, de nem is erőltette. Éreztem, hogy bátyám nem tudja mit mondjon. Egyfolytában szétnyílt a szája, hogy mondjon valamit, de aztán be is csukta. Feltápászkottam a földről, majd ismét felé fordultam és letöröltem a könnyeimet.

-Legközelebb jobban figyelj, hogy hogy közlekedsz.-jobbnak láttam ha eltűnök onnan és soha többet nem találkozunk remélhetőleg.-Gyere  Mag menjünk haza.-barátnőm bólintott majd elindultunk, de ekkor egy kéz fonódott a csuklómra. Kevin volt az.

-Lili…én…nem is tudom mit mondjak. Sajnálom!-láttam, hogy könnyes lesz a szeme, de megakarta tartani a becsületét, ezért nem engedte szabadjára  könnyeit.

-Egy sajnálommal nem lehet elintézni ezt a 6 évet, és azt hogy otthagytál minket, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. Megfutamodtál apa elől, és eljöttél egy szó nélkül és többet nem is láttunk. Megértem, hogy apáéknak nem vetted fel a telefont és nem is kerested őket, de engem miért nem? Pontosan tudtad, hogy mekkora szükségem van rád. Nem másra, hanem rád, a bátyámra.-újra eleredtek a könnyeim és kirántottam a kezemet az övéből. Elakartam menekülni onnan, de nem tudtam hova mehetnék. Most már bátyám szemét is elhagyta egy-két könnycsepp. Láttam rajta, hogy sajnálja, de ezt egy egyszerű bocsánatkéréssel nem lehet elintézni. Ő újra megfogta a csuklóm és magához vont, szorosan ölelt. A fal amit magam köré építettem leomlani látszott.

-Sajnálom Lili, nem tudtam mit mondhatnék. Egyszerűen el kellett jönnöm és tudtam, ha elbúcsúzom vagy kereslek akkor képtelen lettem volna eljönni. El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál!-már biztos voltam. A fal amit az érzelmeim köré építettem, leomlott. Viszonoztam ölelését, és ő is érezte, hogy megbocsátottam neki. Mág jobban magához ölelt és csak így álltunk. Nekem óráknak tünt az a pár perc is, amit így töltöttünk. Egy torokköszörülés szakította félbe  ezt a meghitt pillanatot. Tudtam, hogy Mag az aki nem ért  ebből az egészből semmit. Elengedtem a bátyámat és Maggie-hez fordultam.

-Mag ő itt a bátyám, Kevin. Kevin ő itt a legjobb barátnőm Maggie Lin.-furcsa érzés volt, hogy nem ismerik egymást.

-Szia Kevin Skin vagyok, Lili bátyja.-bátyám jobbját nyújtotta barátnőm felé, aki egy zavart mosoly kíséretében viszonozta a gesztust. Mag rám pillantott és tudtam, hogy ennyivel nem úszom meg…

1. Fejezet: Az új élet...

-Lili! Azonnal kelj fel, különben el fogsz késni a  bizonyítvány osztásról.-Anyu éles hangja ébresztett fel a csodálatos álmomból. Kinyitottam a jobb szememet és rápillantottam az ébresztőórámra. 7:15-t mutatott. Jesszus! Tényleg el fogok késni.
Nem vagyok az a plázacica típus, de azért szeretem ha jól nézek ki. Ehhez általában kell némi kis idő nekem...Gyors berohantam a fürdőbe, megmosakodtam, fogat mostam, tettem fel egy halvány sminket( szempillaspirál + egy kis szájfény), ugyanis én nem vagyok híve a "vakoljunk falat" sminkelésnek. Szeretem ha egy természetes lány benyomását keltem. Miután megcsináltam a hajamat is, visszaszáguldoztam a szobámba és felvettem az egyenruhát. Igen, sajnos olyan suliba járok, ahol kötelező az egyenruha. Ráadásul ma meg főleg. Évzáró van és ha ez nem lenne elég, még végzős is vagyok. Hiányozni fognak a többiek, de már alig várom, hogy elkezdhessem az álmomat élni Londonban, a legjobb barátnőmmel. Maggie imád táncolni és ezzel is szeretne foglalkozni, ezért kinézett egy táncsulit Londonban ahova fel is vették. Így ő ott kezdi meg szeptemberben a sulit, míg én egy képzőművészeti suliban ahol divattervezőnek fogok tanulni. Nagyon várom már, de addigra muszáj egy gyakorlati helyet keresnem. Gondolkozásom ismét anya hangja törte meg:
-Lilien! Komolyan mondom ha nem jössz le 5 percen belül nem viszlek el az évzáróra és akkor biztosan el is késel!- Ennek hallatán gyors megnéztem magam a tükörbe, és örömmel konstatálhatom, hogy meg vagyok elégedve. Felkaptam a táskám és rohantam is le anyuhoz, aki már az ajtóban várt.
-Végre kislányom, azt hittem soha nem érsz le.- fújtatott édesanyám. Anyuról tudni kell, hogy nagyon szép, annak ellenére, hogy már 40-es évei vége felé halad.
-Sajnálom anyu, nem ébresztett az óra.- Egy érdekes grimaszt vágott. Sejtettem, hogy nem fogja bevenni. Egyszerűen nem tudok hazudni. Felkapta a táskáját és elindultunk a kocsihoz. Útközben bekapcsoltam és épp egy One Direction szám ment. Nem vagyok nagy rajongójuk, de a számaikat azért szeretem. 5 házat hagyhattunk el, mikor anya megállt, ugyanis a legjobb barátnőmet, Maggiet fel kellett venni. Mindig együtt megyünk mindenhova. 
-Jóreggelt Mrs. Skin! Köszönöm, hogy engem is elvisz.-sose értettem, hogy Mag miért mond mindig ilyeneket anyunak, hisz ez természetes. Ráadásul anyu nagyon bírja őt.
-Ugyan Maggie bármikor.-mosolygott anyu a visszapillantó tükörből a barátnőmre. Mag visszamosolygott, majd hozzám fordult.
-Lili bepakoltál már? El se hiszem, hogy holnap már költözünk is Londonba.-barátnőm kérdésének hallatán a cipőmet kezdtem fixírozni, ugyanis az égvilágon semmit se pakoltam még be. Valahogy a pakolást nem nekem találták ki. Sok cuccom van amit el szeretnék vinni, úgyhogy fogalmam sincs, hogy hogy fogok bepakolni holnap reggelig.
-Persze, már csak egy pár dolog hiányzik.-pillantottam hátra Mag-re, akin tisztán látszott, hogy nem veszi be a dumámat.
-Lilien Skin mégis hogy gondoltad ezt?! Nem akarsz Londonba jönni vagy mi?! Jól figyelj, megbeszéljük apuval évzáró után, hogy ma átvisszük hozzátok az én cuccomat és ma ott is fogok aludni, és segítek neked pakolni, mivel ha rádhagynám 1000%, hogy még jövő karácsonyra se készülsz el.-ebben van valami igazság.-Persze, ha Mr és Mrs Skin nem bánják.-Mag ránézett anyura a visszapillantón keresztül és egy jó kislányos mosoly terült szét az arcán. Nyert ügye volt anyunál. Még szép, hogy igent fog mondani.
-Nem bánjuk. Legalább unszolod egy kicsit Lilit. Ha gondolod kedvesem, szívesen beszélek én az apukáddal.
-Az jó lenne, köszönöm.-mialatt anyu és Mag tovább beszélgetett, hogy hogy fogják meggyőzni Mag apuját, meg is érkeztünk a sulihoz. 
A parkoló tele volt kocsikkal, egyenruhát diákokkal és azok szüleivel. Maggie apukája nem tudott eljönni, mert dolgoznia kell, ugyanúgy mint az én apukámnak. Így csak anya jött velünk, de szerintem ő egyedül is bőven elég.

Az évzáró hamar elment, ahhoz képest hogy rettentő unalmas volt. Már haza fele tartottunk, mert évzáró után egyből Maggiekhez mentünk az apukájával beszélni, aki kicsit vonakodva, de belement. Beraktuk Mag bőröndjeit a csomagtartóba, majd indultunk is hozzánk. A pakolás rém fárasztó volt, de jó hangulatba telt, Zenét hallgattunk és közbe énekeltünk. Elég vicces látványt nyújthattunk, ahogy ugrálunk és énekelünk, közbe ruhát próbálunk hajtogatni. Maggie kedvenc bandája a One Direction, amit én is szeretek, mint már említettem, de Maget mondhatjuk annak az igazi directionernek, bár nem sírna ha látná őket, de abba már nem vagyok biztos, hogy nem sikítana. 23:00 körül járhatott, mire mindent bepakoltunk. Fáradtan dőltünk le az ágyamra, és nem kellett 10 perc és már aludtunk is. Én azzal a gondolattal merültem mély álomba, hogy reggel 8:00 után már az új életem felé repülök Maggivel együtt...

Sajnálom, hogy az első rész ilyen karcsúra sikeredett, de ígérem a következő részek hosszabbak lesznek. Légyszi írjatok komit, hogy hogy tetszett a rész :).