"Zayn kicsit
ingerült hangon szólalt meg.
-Perrie…"
-.... mit akarsz itt?
-Jöttem, hogy beszéljek a pasimmal, de úgy látszik nem csak én nem vagyok ártatlan.-egy gúnyos pillantást vetett felém, majd folytatta- Nem hittem volna, hogy olyan lány vagy, aki haggya, hogy kihasználják azért, hogy valakin bosszút álljanak.-immáron szavait nekem intézte.
- Lili nem egy bosszú, ő az akit eddig is szerettem csak elnyomtam magamban. Én nem tettem semmit, te csaltál meg és nem én téged. Lilivel azután jöttem össze, miután veled szakítottam.-Zayn eközben felállt- Most pedig ott az ajtó, lehet távozni és soha többet ne gyere ide.
-Ezt még meg fogod bánni Zayn, nagyon is.-ezzel elindult, de az ajtóba megállt és visszafordult és mondanivalóját ismét nekem célozta- Elég hülye lehetsz, hogyha hagyod hogy kihasználjon. kezdelek sajnálni.- ezzel kilépett az ajtón és becsapta.
A kanapén ültem megsemmisülten és egyfolytában Perrie szavai visszhangzottak a fejemben. Vajon igazat mondott? Nem teljesen kizárt, Zayn szeret engem. Bár már egyszer becsapott.
- Elhiszed azt, amit mondott?-Zaynre néztem aki engem figyelt és csalódottság ült ki az arcára.
- Én nem..nem tudom..-én magam sem tudtam, hogy mit higgyek.- Egyet tudok, hogy én szeretlek.
- Azt mondod szeretsz, de ennek ellenére elhiszed azt amit Perrie mondott.
- Zayn, én nem hiszem el amit ő mondott, de egyszer már becsaptál, pedig akkor is hittem neked. Nem hiszem el hogy csak bosszúra kellek, de abban sem vagyok biztos, hogy...-nem bírtam befezezni.
- Hogy?- hangjában lehtett érezni, hogy ideges, csalódott és nem tudja hogy mit tegyen.
- Hogy te megtennéd azokat a dolgokat értem, mint amiket én érted.
- Ha nem bízol bennem, akkor miért vagy velem?-tessék? szakítani akar, nem az nem lehet.
- Te.. te sza-szakítani akarsz?- egy könnycsepp szántotta végig az arcomat.
- Nem tudom...- nem akartam hinni a fülemnek.
- Nem teheted ezt velem...-suttogtam alig hallhatóan, de a többiek mégis meghalloták.
- Zayn, haver szerintem ezt te se akarod.- Niall odasétált Zayn mellé és biztatóan a vállára rakta a kezét.- Szereted őt, ezt te is, én is és mindannyiunk tudja. Ne mard el magad mellől csak azért, mert dühös vagy Perriere, meg magadra. Nem tudhattad, hogy ilyen, Ne hibáztasd magad és ne tedd kockára a boldogságodat egy csalódás miatt.
Zayn belátta, amit barátja mondott és odajött hozzám.
- Lili sajnálom én nem akarlak elveszíteni. Szeretlek! Kérlek ne hidd el egy szavát se, mint hazugság.- két keze közé fogta az arcomat
-Tudom.- rámosolyogtam, mire ő megcsókolt. Csókunk egyre hevesebb lett mire torok köszörüléseket hallottunk. Ajkaink azzonal elváltak és az arcom olyan vörös lett, mint egy paradicsom.
-Azt hiszem én elmegyek aludni. Jó éjt!- ezzel elindultam az emeletre, a vendégszoba felé.
Gyors megfürödtem és felvettem a pizsim.
Pizsim:
Majd bebújtam a pihe-puha ágyikómba, de nem tudtam elaludni egyből mert Zayn körül forogtak a gondolataim. 1 óra múlva már aludtam. Valamikor éjjel 2 körül, hatalmas vihar tombolt, amire felkeltem. Kiskorom óta félek a viharoktól. Ilyenkor mindig odabújok valaki mellé. Hatalmasat villámlott, mire kipattantam az ágyamból és Zayn szobája felé futottam. Halkan benyitottam majd az ágyához siettem, majd elkezdtem simogatni az arcát.
- Zayn...- riadtan ült fel az ágyában.
- Lili mi a baj? Minden rendben?- tisztán lehetett hallani az aggodalmat a hangjában.
- Félek a vihartól. Esetleg nem aludhatnék veled?
- Dehogynem, gyere csak.- arrébb csúszott az ágyán majd befeküdtem mellé. Ő betakart, majd a derekamnál fogva magához húzott. Én a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a derekamnál fogva tartott magánál. Karjai közt biztonságban éreztem magam, és már egyáltalán nem féltem.
-Szeretlek Lili!
- Én is téged, Zayn!- egy puszit nyomtam az arcára.- Jó éjt!
-Neked is!
Zayn hamar elaludt. Egy darabig hallgattam még édes szuszogását, majd engem is elnyomott az álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése