3. Fejezet: Békés nap rossz véggel...

Nagyon sokat beszélgettünk Kevinnel, akit meghívtunk magunkhoz. Ledöbbent amikor meglátta, hogy milyen házat vettek nekünk apuék. Kiderült, hogy a haverjaival lakik együtt, akikkel egy bandában is játszik. Azt mondta, hogy tuti ismerjük őket, de nem mondja el a nevüket, holnap elvisz minket a koncertre és akkor majd megismerhetjük őket. Tök jól elvoltunk, és örömmel vettem észre, hogy Mag és Kev(Kevin) szimpatikusnak találja a másikat. Mesélt Kev arról, hogy volt egy lány, akit nagyon szeretett, de kiderült, hogy csak azért volt vele a csaj, hogy a titokzatos banda közelébe kerülhessen. Azért annyit elárult, hogy  5-en vannak és kettőnek barátnője van. Mit ne mondjak nem könnyítette meg a helyzetet. Jó nem sok fiú együttes van akik 5-en vannak, de azért nem is egy.  Már későre járt így a bátyám haza indult, de előtte még megbeszéltük, hogy holnap értünk jön 11-re és megmutatja Londont. Miután elbúcsúztunk a bátyámtól elmentünk zuhanyozni, majd aludni. Legalábbis én azt hittem, de meg az ágyamon várt, amikor kimentem a fürdőből.

-Miért nem mondtad, hogy van egy bátyád?-hallottam a hangjába, hogy rosszul esik, hogy nem szóltam neki Kevinről.

-Nem akartam, hogy sajnálj. Túlságosan fájt, amit tett, ezért megpróbáltam elfelejteni azt, hogy nekem valaha is volt testvérem. Bevallom, ez nem mindig sikerült, mert amikor egyedül voltqam, néha-néha eszembe jutott és olyan szörnyű nyomasztó érzés kerített olyankor hatalmába, hogy senkinek nem kivánnám az az érzést amit én átéltem miatta.-tudtam, hogy sírás nélkül nem bírom elmondani, és ez igaz is volt. A sós víz ömlött a szememből megállás nélkül.- Tudom, hogy most azon gondolkodsz, hogy hogy tudtam akkor ilyen hamar megbocsátani neki.-rápillantottam és ő alig észrevehetően bólintott-Nagyon hiányzott. Mikor megölelt, úgy éreztem, hogy a szívem egyik fele visszatalált hozzám, míg a másik feléről tudom, hogy soha többé nem talál vissza.-egy jó darabig csönd ált be, de egy idő után Maggie megtörte.

-A szíved másik fele annál a fiúnál van akiről meséltél ugye?- kérdezte, amire nekem csak egy bólintás volt a válaszom.

Volt egy srác, még 3 évvel ezelőtt, akivel nyáron találkoztam amikor a nagyszüleimnél nyaraltam Bradfordban. Beleszerettem, életemben először voltam szerelmes. Egy napon amikor indultam a parkba, ahol mindig találkozni szoktunk, nem az a látvány fogadott amire vártam. Kicsit előbb mentem, gondolom nem számított rá, hogy meglátom. Egy barna hajú lánnyal láttam őt kézenfogva sétálni, majd mikor ránézett az órájára megpörgette a lányt megcsókolta, majd elindult a park bejárata felé, ahol találkozónk meg volt beszélve. Szép lassan közeledett, még volt legalább 25 méter, amikor felnézett. Ekkor vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim. Láttam a rémületet az arcán, majd hogy elkezd felém futni. Nem voltam kíváncsi a magyarázkodására, elkezdtem teljes erőmből rohanni, azt se tudtam hogy merre megyek, csak mentem. Hallottam, ahogy a nevem kiáltja, de nem érdekelt. Még aznap este hazautaztam és azóta nem láttam őt.

Az emlékek ajtóstul törtek rám. Nem bírtam parancsolni az érzéseimnek. Mag szorosan megölelt, észre se vettem, hogy úgy folyik a könnyem mint a Niagara vízesés. Így aludtunk el. Maggie próbált nyugtatni, ami nem sikerült neki, így szép lassan az emlékekkel a fejemben álomba sírtam magam.

Másnap reggel úgy keltem fel, hogy olyan érzésem volt, mint akit kimostak. Maggie mellettem még békésen aludt. előkotortan a telefonom az ágyam alól, hogy megnézzem mennyi az idő, ugyanis még nem mindent pakoltunk ki. 10:20-at mutatott az óra. A felismerés villámcsapásként ért, miszerint a bátyám 11:00-re jön értünk. Elkezdtem lökdösni Maget, hogy kelljen fel. Kelletlenül de kinyitotta a szemét.

-Mi  van? Haggy még aludni.-nyávogta.

-Nem lehet. Kevin 11-re jön értönk és mindjárt fél 11.-kijelentésemre egyből kipattant a szeme és már rohan is öltözni. Én is berohantam a fürdőbe és megpróbáltam emberi külsőt faragni. Kifésültem a hajam és felkentem egy kevéske kis sminket, majd indultam is öltözni. Én egy egyszerű koptatott farmert vettem fel egy lezser pólóval és a kedvenc szívecskés tornacipőmmel. Beleszórtam a fontosabb dolgokat a táskámba, felkaptam a telefonom és már indultam is le a nappaliba. Mikor leültem a kanapéra egyszerre jött le Mag és csöngettek. Mag is lazán öltözött fel de ő tornacipő helyett balerina cipőt vett fel  és egy zakót is felvett. Csinosan nézett ki. Együtt mentünk az ajtóhoz és nyitottuk ki. Mikor kinyitottuk az ajtót bátyám vigyori képével találtuk magunkat szembe.

-Na indulhatunk?-kérdezte.

-Naná! Hova megyünk először?- kérdezte izgatottan barátnőm.

-Szerintem menjünk először a London Eye-hoz, és onnan szépen sorba haladva megmutatom a látványosságokat.-bátyámról is tisztán le lehetett venni, hogy izglul.

-Felőlem okés. Neked is Lili?-fordult felém Mag.

-Aha, de először vegyünk valami kaját mert éhen  halok.-nyafogtam egy kicsit.

-Uuuh most hogy mondod én is.-vágott egy fura grimaszt Maggie, mire a bátyámmal egyszerre nevettünk fel.

A városnézés csodás volt. A legjobban a London Eye tetszett nekem és szerintem Magnek is a legjobban. Most 6:00 van, és Kev 8-ra jön értünk, mivel 9-kor kezdődik a koncert. Igazán kicsíptük magunkat Maggel. Mindketten koktélruhát vettünk fel.

Enyém:

Maggieé:

Fél 8-ra mindketten kész voltunk, úgyhogy addig leültünk tévét nézni. Egy zene csatorna jött be, ahol pont a kedvenc számunkat adták, ami  Justin Biebertől a Beauty and a Beat. Felkeltünk a kanapéról és táncoltunk, énekeltünk és hülyéskedtünk. A maradék fél óra így telt. Pontosan 8 órakor csengetett a bátyám. Mikor kinyitottam és meglátott tátva maradt a szája.

-Csukd be a szád, mert a végén még belerepül egy légy.-rákacsintottam, amit ő egy gúnyos mosollyal viszonzott.

A ház előtt egy csodaszép autó állt, de a márkáját nem tudnám megmondani.

-Ez a te kocsid?-kérdezte döbbenten Mag.

-Úgy bizony, ez az enyém.-látni kellet volna azt az önelégült mosolyt.

Mikor beszálltunk a kocsiba, a bátyám bekötötte a szemünket, hogy csak akkor tudjuk meg, hogy milyen koncertre vitt minket, amikor meghalljuk a zenét. Vonakodva de belementünk. Hatalmad sikítozást halottunk de akkora volt a hangzavar, hogy a banda nevét nem lehetett érten. Kev leállította a kocsit, és valamiféle hátsó bejáraton mehettünk be mert ott nem lehetett hallani annyira a sikítozást. egy jó 10 percet állhattunk egy helyben mikor lekerült rólunk a kendő. Egy hatalmas arénába voltunk, de még mindig nem tudtam, hogy melyik az a banda aki most koncertet fog adni, és amelyikbe a bátyám is beletartozik.

-A srácokat a koncert után bemutatom, addig is jó szórakozást.-egy 1000 wattos mosoly keretében indult fel a bátyám a színpadra. Majd minden elsötétült és elkezdték játszani az első szám akkordjait.  Egyszer csak a fények kigyulladtak és megláttam az 5 srácot, és villámcsapásként ért a felismerés. One Direction. Szeretem a számaikat, de ebben a bandában van Ő is. Nem tudtak megszólalni. Az egész koncertet úgy álltam végig, mint egy fadarab. Az agyam azt súgta, hogy:”Menekülj!”, de a lában nem engedelmeskedett. Nem tudtam megmozdulni. Csak álltam üveges tekintettel, és a múlt eseménye újra lejátszódnak bennem.  Hirtelen két kezet éreztem amint rángat, és szólongat.

-Lili minden rendben?-kérdezte Maggie és Kevin egyszerre. Erre csak bólintottam, de látszott az arcukon, hogy kételkednek, de minden esetre nem feszegették a témát tovább.

-Akkor gyertek! Már alig várják a srácok, hogy megismerjenek titeket!-mondta a bátyám és elkezdett minket egy folyosó irányába húzni. A folyosó ki volt világítva és mindenféle volt az ajtókra írva. Kev megállt egy ajtó előtt, amire azt volt írva, hogy öltöző. Kopogás nélkül nyitott be és ment be. Ő ment elől, aztán Mag majd én a legvégén. Bementünk majd becsuktam az ajtót, de úgy helyezkedtem, hogy ne lássanak meg. Titkon bíztam abban, hogy Ő nem lesz itt. De a remény hamar szertefoszlott.

-Srácok szeretném nektek bemutatni Maggie Lint, a húgom legjobb barátnőjét és a hugomat, Lilit .-mondta a bátyám.

-Kevin mi csak egy lányt látunk. Hol a másik?-értetlenkedtek a fiúk, majd Kev is körülnézett majd észrevett a háta mögött és arrébb állt.

-Miért bújtál el?-kérdezte tőlem a bátyám mikor őt néztem.

-Így már mindjárt más. Sziasztok én Louis Tomlinson vagyok.-jött oda egy csikos pólós srác.

Természetesen tudtam ki ő.Megölelt mindkettőnket majd visszaült a helyére. A többi srác is üdvözölt minket, kivéve egyet. Ránéztem és újra elkezdett folytogatni az az érzés, ami akkor kerített hatalmába amikor megláttam őt azzal a másik lánnyal. Ő is engem nézett. Láttam rajta, hogy tudja ki vagyok, de a döbbenettől nem tud mit mondani.

-Lili…-szólalt meg végül.- Felállt és elkezdett közeledni, de én ugyanakkor hátrálni. A többiek nem értették a reakciómat, és hogy Zayn miért viselkedik így.

-Ne gyere közelebb…-meglepődtem a saját hangom hallatán, olyan vérszegény és sebzett volt.

ekkor kinyílt az ajtó és két gyönyörű lány jött be. az egyiknek barna haja volt és Louis nyakába ugrott és adott neki egy csókot, amit a fiú szívesen viszonzott. A másik lány egy szőke hajú lány volt, és Zaynt vette célba. Mikor odaért Zaynhez adott egy puszit az arcára, majd valamit a fülébe súgott. Nekem ennyi bőven elég volt. Éreztem, ha tovább maradok, akkor a könnyeim megint utat törnek és senki nem fogja tudni megállítani őket. Tudtam, hogy ígyis úgyis sírni fogok, de akkor legalább ne előtte tegyem. Nem mintha érdekelné is valamennyire. Elfordultam és elkezdtem rohanni, csak rohantam, rohantam, míg kiértem az arénából. De akkor sem álltam meg, hanem futottam de ekkor már sírtam. Fájt, nagyon. A  sebek, amikről azt hittem begyógyultak, most újra felszakadtak. Mikor már nem bírtam tovább megálltam, de fogalmam sem volt hol vagyok. Valami sikátor féle lehetett. A fal tövébe lerogytam a betonra, és csak sírtam és sírtam, hátha kitudom adni magamból a fájdalmat amit ő okozott….